...tehetségű előadóművésze, sokak zenei tanítómestere, a nemzetközi kóruséletben is nagy sikereket arató karnagy. 1954-ben, Győrött születetett, ahol zenei tanulmányait is kezdte és folytatta a Liszt Ferenc Zeneiskolában, majd a győri Révai Gimnázium francia tagozatán tanult és vendéghallgatóként a Zeneművészeti Szakiskolában Szabó Miklós óráit látogatta. Győri zongoratanárai: Pozsgai Ferencné és Bodonyi Anikó voltak. Jáki Teodóz, a híres bencés tanár és karnagy a gregorián zene, a népének, valamint a népzene megismertetésében töltött be fontos szerepet szakmai fejlődésében. Nagy hatást gyakorolt rá a kiváló győri kóruskarnagy, Szabó Miklós is. A debreceni főiskolai és a budapesti zeneakadémiai tanulmányai végeztével (mesterei voltak: Szesztay Zsolt, Párkai István és Kollár Éva) még sorkatonaként alapította meg a Tinódi Férfikart.
Pályáját a Debreceni Tanítóképző Főiskola tanársegédjeként kezdte, majd nyugdíjba vonulásáig a Nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola (ma: Nyíregyházi Egyetem) oktatója volt. Karvezetést tanított a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karán. Kisújszálláson vezette a Phoenix Kórust, a Debreceni Kodály Kórus másodkarnagyaként kamatoztatta tudását Debrecenben, majd a Canto Armonico Énekegyüttest vezényelte.
A legkedvesebb és legértékesebb szakmai eredményeket az 1979-ben alapított, négy évtizede működő, Csokonai-díjas Debreceni Kölcsey Kórussal érte el. A számára legkedvesebb „gyermekével” számos nemzetközi kórusversenyen (Llangollen, Celje, Neuruppin, Debrecen, Pécs, Budapest) ért el 1.-2. díjakat és karnagyi különdíjakat. Európa sok országában, Japánban és az Amerikai Egyesült Államokban koncertezett és tartott vendégtanárként előadásokat. Elnyerte a Tucson Város Tiszteletbeli Polgára (Arizona, USA) címet. Fontos küldetésének érezte hozzájárulását a határon túli magyar kóruskultúrához is: négy esztendőn keresztül karnagya volt a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának. A Kölcsey Kórussal együtt kiváló kargyakorlati lehetőséget biztosított a debreceni Zeneművészeti Kar karvezető hallgatóinak, diplomakoncertek, a Bárdos Szimpóziumok állandó közreműködői voltak.
27 hazai és erdélyi kortárs zeneszerző művének ősbemutatóját köszönhetjük Tamási Lászlónak. A Magyar Rádió rendszeresen felvételt készített vele, megjelent CD-felvételei őrzik művészi megfogalmazásait. Doktori disszertációját és hangversenyét is a kortárs magyar nőikari irodalom tárgykörében teljesítette a budapesti Zeneakadémián, 2014-ben.
Zenei közéleti szerepvállalása részben a Hajdú-Bihari Zenei Egyesületben részben pedig a KÓTA – Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsége szervezetében, a Művészeti Bizottság tagjaként vált ismertté és elismertté.
Szerteágazó, kivételes művészi tevékenységének elismerését Debrecenben az Alternatív Pro Urbe Díj (2000), a Debrecen Kultúrájáért Alapítvány alkotói ösztöndíja (2002), Budapesten a Zeneakadémia Alapítvány ösztöndíja, Kölcsey Ferenc Díj (2004), Artisjus-díj (2004), a Pro Patria Alapítvány Díszoklevele (2007) a KÓTA-díj (2008) a Liszt Ferenc-díj (2010) és a 2020-ban elnyert magas kitüntetés, a Magyar Kultúra Lovagja cím fémjelzi.
Tamási László, a kórusművész-karnagy, szeretetre méltó ember, kolléga és barát igen nagy űrt hagyott maga után. Immár soha nem köszöntheti őt az elismerő taps a pódiumokon, nem érezhetjük azt a katarzist, amelyet az általa vezényelt előadások során megszülető emlékezetes zenei élmények váltottak ki. Érzékeny zeneisége, szerénysége, művészi alázata, tiszta hite és nemes művészi hitvallása mindannyiunk előtt követendő példaként áll. Távoztával a világunk szegényebb lett, már csak távolról szerethetjük őt. Hosszabb életet érdemelt volna…
Dr. Duffek Mihály