A hang egyidős az emberiséggel. Azt, hogy a hangokból mikor, hogyan lett zene, a zenéből muzsika, ma még nem tárta fel a tudomány. De az bizonyos, hogy év-százezredek óta együtt él velünk, kíséri életünket, részese mindennapjainknak, ünnepeinknek. Talán a kultúra első megnyilvánulása.
A világ legrégebbi, írásban fennmaradt dallamát 3400 éve jegyezték le. Az ékírásos agyagtáblán megörökített melódiát, egy himnusz töredékét Ugarit városában találták.
A görög mitológiában Apollón a költészet, a jóslás, a zene, a tánc, a művészetek istene, nem véletlen, hogy ábrázolásain gyakran látható kezében lant, vagy lyra. Az ókori Görögországban alakult ki a zenés színjátszás is, amely akár az opera előfutárának is tekinthető.
De a tudományok művelőit is foglalkoztatta a zene, még olyan filozófust is, mint a szamoszi Püthagorasz, akit ma elsősorban a matematikában használt, nevét viselő tételről ismerünk, de sokan tudják róla, hogy tanítványaival a csillagászatban, a matematikában és még a zeneelméletben is máig ható eredményeket ért el. Ő fedezte fel a rezonancia alaptörvényét, miszerint a hang magassága a rezgő húr hosszának függvénye. Felismerte, hogy az akkordok hangközeit a húrhosszok számarányaival fejezhetjük ki: a 2:1 arány az oktávnak, a 3:2 a kvintnek, a 4:3 pedig a kvartnak felel meg. Ez az első olyan eset a tudomány történetében, amikor a gyakorlati tapasztalatokat sikerült matematizálni.
A zene, a muzsika folyamatosan fejlődött, korszakonként változott, mindig új, és újabb stílusirányzat, hangzásvilág született, legyen az klasszikus, népi, pop, vagy rock, jazz, vagy soul.
A különböző évszázadok máig népszerű zeneszerzőit pedig felsorolni is lehetetlen lenne.
Egy dolog azonban állandó. A zene máig velünk él, fejlődése töretlen, a jövőbe mutat. Teheti, hiszen ma már tanulják, tanítják. Intézményesen oktatják az utánpótlást, akik biztosítékai, zálogai annak, hogy a zene fennmarad. Ezen munkálkodnak a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának zene iránt elkötelezett oktatói, művésztanárai is, akik az új zenepedagógiai tantárgyak és a megújuló módszertan figyelembe vételével állították össze tanulmánykötetüket, amelyet most kezében tart az olvasó.
Fogadják szeretettel, olvassák olyan érdeklődéssel és örömmel, mint ahogyan én is tettem.
Csernoch László
a Debreceni Egyetem
tudományos rektorhelyettese