Márta hosszú évtizedeken keresztül volt karunk meghatározó oktatója, dékánhelyettese. Elkötelezettsége mind a hallgatók iránt, mind a magas szakmai színvonal képviselete iránt legendásan példaértékű volt mindannyiunk számára. Mindig kedves, megértő jelenléte biztonságot sugárzott maga körül. Jó volt vele beszélni a megoldandó feladatokról, komoly szakmai kérdésekről, de az élet egyszerű, mindennapi dolgairól, örömeiről is. Sokszor kész volt felvállalni a terheket, amelyeket mások nem, és hűségesen hordozni azokat, talán néha tovább is, mint szabadott volna. Azonban nehéz és könnyű időszakokban is megmaradt kiapadhatatlan derűje, kíváncsisága az új dolgok iránt, kedvessége az emberi kapcsolatokban. A betegség alattomos módon támadta meg a szervezetét, és ő kész volt felvenni a harcot és küzdeni ellene, ameddig csak tehette. Most már véglegessé vált, többet már nem jön be hozzánk, nem kérdezi meg, hogy bírjuk a terheket, melyekből ő is olyan sokat cipelt, nem mesél az unokákról…, de lényét, mosolyát, kedvességét szívünkben őrizzük tovább!
Isten veled Márta! Remélem, egy csodálatos világban még találkozunk!
Dr. Lakatos Péter